Der jüdische Herold · 1938-02-03 · 5 (3.2.1938) · p. Seite 8

8 »Der Jüdische Herold« 8 mit ldtoff egy kereszfäny irönö az orfhodox kibbuczban. Egy ismert kereszteny angol irönö, Miss N. Lions palesztinai utjäröl sorozatos cikkeket közöl a londoni lapokban. Utja sorän felkereste Kfar-Saba kibbucot is amelyröl a legmelegebb lelkesedäs hangjän emlekszik meg. Beszämol äletükröl, a kolonia fiatal tagjainak ideaiizmusäröl, akik a mindennapi eiet egyszerü munkäsai, de akikben van eleg bätorsäg ös kitartäs ahhoz, hogy kimondhatatlan äldozattal ismet megvalösitsanak egy bibliai parancsot, amely magäban a zsidö nep köräben is ävezredek öta ervänyen kivül volt: a szombatäv törvenyät. Räszletesen Jeirja a kibbucban folyö munkät, amelyet minden este közös tanulö öräk követnek. Vegül megemlekszik a körükben ätält päntek este varäzsos hangulatäröl, amely az egyszerü barakot kirälyi palotävä alakitotta ät. Voltak pillanatai eme emelkedett öräknak — irja többek közt — midön szinte feilem töle, hogy egyszere csak jöhet valaki äs varäzsvesszöjevel megerintve ezt a kepet eltünteti. De a käp nem tünt el, mert minden különlegessege mellett is termeszetes äs valöszerü volt. Akkor midön a fiatalok tän* coltak äpp ugy mint a többi chalucok, de fiuk, länyok külön-külön, äs közben az ösi rigmusokat enekeltek: ״es tisztidsd meg szivünket, hogy igazsägban szolgälhassunk Teged“ akkor megertettem, hogy egyaränt ez a cälja munkäjuknak az egesz heten es pihenesüknek, a hetedik napon E’.mondhatom, hogy ätältem körükben egy igazi szombatot a szentföldön es megismertem annak a szervezetnek a szellemet, amelynek szärnyai alatt ez a kibbucz äletre kelt: az Agudasz Jiszroält. A Havdöle Schön Jakab könyvkötö vo!t Romväron äs mert valami sok könyv nem fo gyott, ö maga volt a könyvkereskedö is Väsärlök nem nagyon koptattäk a könyvesbolt küszöbät, de azärt volt ott könyv eläg. Feketäre festett ide-odatolhatö üveg ajfaju szekränyekben pihentek egym^s meL lett. £t pedig elsösorban imäd«ägos köny• vek. Az ilyen könyvek kikivänkoznak a piacra. Nem holmi ätvitt ärtelmü piacra, hanem az ösi nagy hetipiacokra, amit egy Szentmihälynapja utän, amikor a fa’u näpe mär mir.dent betakaritoit, väsäroknak is beillettek Rom väron. Schön jak?bnäl nem lehetett ugyan alkudni, mert näla »bolti ärak“ voltak, mägis, ha ösz täjän a löcsei kalendärium, a szäzesztendös mesemondö, avagy Kossuth apänk naptära, esetieg az egyiptomi älmoskönyv, vagy päldäul a Genoväva kirälyleäny szomorü törtänete äs netalän a Lu 'as Matyi histöliäja hat änekben: utäna ärdeklödtek nämely emberek a reformätus felsöväqröl, a folyö mäsik partjän huzödö tulsöfäli falvakböl az öreg magyarok vagy a szom szädos pusztäkröl: sehogy se mentek volna el a Schön väiosi böitjäba. Husz äv alatt megszoktäk, hogy Schön Jakabot az öszi nagy piacokon könyveivel egyetemen a patika-oldalon megtaläljäk. 0 t näzelödtek körfil a fälre szüksäges szeliemi täplälkozäsok iränyäban. Az atyaüak vägigmusträlgattäk a kalendäriumokat, hogy men tai több käpet läthassanak, egyet azutän vägre kivälogattak äs ez a tarisznyäba ke lült. Nämelyik vett az anyjuknak uj imädsägosvagy älmos-köQyvet äs bucsuzöul äfmentek a piac szemközti feläre, ahoi Malino* Jino* mezesbäbos satra iiloti. Az O'thon maradt gyermeknäpnek väsärf'ät — holmi mäzeskaläcsböt käszült lovas hu szärt, Va^do*, szivet, atninek!׳ftzep^re esokolädä galambpä*־ volt pirgä'va — vetiek ös käsz vo’t a väsär. Tetejäbe p°dia׳ az öszi nap י» me!?' emberelte magät M־d״gen tüzött le 3 pi* acra, ezüstösre raerogtaha a *evegöben szällongö ökömyälat. fent az ägen p«d'g h’ngos gägogäs׳?a’, vad'udak repültek dälnek, Ilyen vo’t az a környecet, aho' Schön, s könyvkötö s7embe került ösz ide* jän Malmossal, a mäz^sb^bossai, Vaey husz ävig ähitotU fei bäkessäqben a könyvkötö ponyväval Iefakart 'ädäit a patika01־da’0n, a mäzesbäbos pedig a sälrät a szemkr'zti nagvkorcsmn etött. Egyszer azutän Ma'־ mos elfoglalta Schön m״gszokott hetyät. Tu'ajdonk^pen nem is ö fogialta ei, hanem Ja*־c3i f«a aki legä1ysorüao kerülvän» parancso’ö szöhoz jutott az öreg Malmös mestersägäb״n. A fiu valami harcias lö?- körben serdüihefett fei, a csöndes türelmessäg, amely az apia tu’ajdons^ga voH, nem szegödött melläje. A zsidönak jö lesz a korcsmaolda- Ion is A tu'sö sor sokkal forgalmasabb• Ezärt ap*dt az idän a bev^telük Mätö! fogva a Schön helyän üfjük fal a sätruakat, — szölt egy öszi reggelen a fiu az apjähoz. Az öreg Malmosnak nem volt inyäre a dolog, de be'eeqyezett. A fiänak aka!־ata sokkal erösebb voU az övönä!. Schön, a könyvkötö va'a^ive! k^söbb kerü't ki a p’aera, s meglepödve läita a välloiäst, Szöt emelt ellene. — Jö lesz magänak a tulsö o'd^i is. Ne mindig maguknak jusson a i’vi he!y. — vägzett ve’e az ifjabbik Ma rros, — Ezt majd a birö int^zi el, — välaszolt m^g kurtähban a könyvkötö, aki nem akart erösza'roskodni. . . . Nähäny nap mu’va csakugyan a közsäg biräja eie került az ügy. Az öreg Malmös bosszankodva fordult a f!׳'!hoz: — No ilt van, te hires, Husz esztendeig bäkessägben äUdogällunk a piacon egymäs^a1 szemb״n, a Schön meg än. Most aztän miattad a birö 1״!e keil mennem. Oyere csak te is. Te Dzted, edd is m׳g. . . . Beläptek az elöijärösäg szobäjäba. Otf üit a közsäg biräja äs me'lette egy esküdt. Az esküdt zsidö volt• Braun Jakab. Olyan rägen laknak zsidök Romväron, hogy a hatvanas ävek ö a egy zsidö embertmind?n vä!asz*äskor megtis5־teinek az esküdtsägge! Egy kia zs’döellensssäget lätott a bhö a doiogban, ezärt Bräunt is a tärgyaläshoz kärte. — Majd csak e'igazitjuk valahogy a do’got, Bizza csak räm, birö 1ir, — mondta Braun, az esküdt. aki a zsidöknäl a ch wra elöijärösägähoz ta tozott. A ch»vra äs Maimos között szint^n vo’t valami 1׳ap cso’at. A könyvkötö emberemläkezet öta mindig z»idö volt Romväron, a havdölekat azoaban a chewränak sohasem csinälta mäs. mint egy keresztäny mäzesbäbos Ez nem ärtott a chevränak, de a hävdöiäknak sem. Maimos Jänos kf8zitet»e öket mär vagy harminc ev öta, hamisitatlan viaszböl, Szäp szlnesek vo tav ezek az összefont vias7gy־־׳ty4k, a kiaebb ranguak szä• mära nähäny bhär äs zöid szälböl väko nyabbra, a nagyobb rangbel'ek szämära több szälböl, amik között piros szlnü is akadt, tenyärnyi szälesre fonva Braun esküdtnek a b rö szobäjäban a h4vdöle järt az eszäben. A hävdöle, amelyet a szombati üanep kimenetelekor gyujianak meg a zsidö, eimnndväa az äidäst hogy dicsärtessek az öfökkävalö, aki elvälasttja a sötätsäget ä vttägoss4gtöl. . . Soha se (udja egyik a mäsikat vägleg legyäroji sötätfäg äs yilägoMäg .., De sei. vök mögls csak van az embereknek. Ha köb’l is voma ki lehetne beiöle c iholni va'ami t'izet. Braus u^y gondolta, hogy legjobb •esz, ha parag׳-afu?ok holt betüi nek segl«8igfi! valö biväsa heiyett e’öbb az öiö sziv fa>än kopogtat. Schön a könyvkötö elöadta panaszä*. Nyogodtan rrondta: ״ Nem *udnm. mi jutott Malmös u״ nak 37 elmu't pänteken eszäbe. ö hamarabb jött ki a p!acr־>, m'nt 4n äs az än helyemen — husz äv öta ällok mäjd ottan — ütöt'e fei a s^t ät Azeött ö volt mindig a nagykoresma elött, än p»dig a patika olda- Ion. — E is ugy fudura — szölt a közsäg biräja. Miärt fogla ta el a könyvkötö megszoko't helyät? — kärdezte a mäzesbäbostöL A mäzesbäbost mär az elsö kärdäs zava׳ba ejtett״, mert nem tudotf volna amujy se^ flfoyadhatö ckot felhozn. A fia segitette kt a zavarböl. ö vä'aszo't a birönat: £a akartam Igy. — mondotta az fjabbik Maimos. - A rägi oldalon apad abevätelünk. Husz äv u.än, azt hiszem rai ke rü’hetnänk vägre a jobbik olda’ra, ne mindig a zsidö. — Ne zsidözzä!, Jancsi. Schön ur beesületes izraelita, — haagzott a birö rendreutasitäsa, azutän hozzätette: — Jancsi, Igy lä om, c»ak veszeked״ ri akart a piaco-1, veszekedni akar itt is Az a kät hely a väsärtären teijesen egyforma. — Az mindg a termästöl függ, — vetette közbe a könyvkötö Ha rossz termäs, akkor Maimos ur fiäval, da velem egyQtt a feie tetejäre äilhat; a iözung mägis csak kesi lesz. Hi pedig jö volt a termäs, akkor kär veszekedni, mindenki rrej;- csinälja a maga üzletät. — Nlncs is ok a veszedelemre. De mert Jmcsi, amint itt is lätszik, csak ezt skarja, ezärt veie nem is tärgyalok — mondia Braun ur. — E lenben Maimos urat gyerekkora öta ismerem. Jözsn becsiilet^s embernek tartom. Apälnk is bäkrssägben färtek meg egymäs mellett. Söt szegrölvegröl hozzänk is tartozik. — Tän c ak nem akarja azt mondani, hogy mi is zsidök v.gyunk? — kärdezte induiatosan az ifj^oiK Maimos, akit bo$szan*o ♦, hogy az esküd. semmibe 8em vesd. — 1 ten me.dtl ZsiJök nem vagytok s nem is iesztek, hanem tudod-e, mi az a havd6׳e? — kärdszta Braun az esküdt. U y ärezte az öreg maimos, hogy a p rpatva!hoz nincs va'ami sok küze. A havdöle szö azonban leiriasztoita. ö vä laszolt Braunnak: — Ah ivdöiekat än cdnälom a chevränak minden esztendöben rs 1 täjän. Mäg az ädesapämtö! maradt räm, — mondia az öreg Maimos kissä bätodaianul vagy ta- Jän elfogödva. A birö szobäjäban cs nd tämad‘. De ג fia'a! Maimos, a harcias, aki elveiärt äldozatokra is k^pas vob, nem hagyta ma• gät. Ingernttea vägoit v*ssra; — Braun u־׳, ugy veszem tszre, feryegetni akar. N'm rjeüünk meg. Legfeljtbb elvesziijük a havdöle üzietet — Ebben aztän, amig än älek, än pa• rancso'ok — szöl szigoiu hangon az öreg Maimos, aki megelägdte a csipkedö jätäkot A havdö efcat äs a chevrät nem hagyom. Te se fo«od hjgyni tiam. Mäg a nagyapädtöi maradt iäd Hatvan äv öta a Ma omosok havdöiäit üyuitjäk meg romvari izraeiitäk szombzt estänkänt. Ezutän se lesz mäskäp. Nem äpen a pänz, hanem a höcsüiet miatt. Vus anegyünk fiam a!ägi p aci he'yünkre. A tiaial Ma mos lesütötte szemeit. A bo! hajtäsos hivata i szobäban mälabus csönd ä'lott be. A biro pedig csak annyit mondott: — Menjetek bä<e3sägbenl F• ®y. SK