Der jüdische Herold · 1938-01-27 · 4 (27.1.1938) · p. Seite 8

8 MEZEY BELA A ryskovi ״misejirce“ 11. Reb Smäje csak ugy ruhästöl dölt vegig az ägyon es az egesz ejszakät nyögve, söhajtva küzködve virasztotta dt. Mit Iehet itt tenni? Hogyan tudnä a leend8 rokonok elott vezna, nyomorult kis önerzetet megmenteni? Hogy ne keilessen ebben az evben ״misejircenkent“ felkullogni a Tora eie? Aztän az is az agyaba nyilalott, hogy milyen ״jichesz“ emberek ezek a kosteneviek, ha lätjäk, hogy Ryskovban 6 a misejirce, akkor szombat este, Ävdola utän szepen felkapjäk magukat es chtipe ide, chüpe oda, ugy elutaznak Ryskovböl, hogy azt is elfelejtik, hogy ott järtak. Ettöl a Szrule Kostenevertöl kitelik... Reb Szrule Kostenever apösänek egyik testvere, veje a nagy belzi cädiknak, ezek penzert, igen 6 fizetni fog valakinek, hogy vällalja el az illetö erre a szombatra a ״misejircöt.“ Nem baj, ha penzbe fog kerülni, szivesen fizet akar 10, akar 20 . . . akar 100 rubelt is . . . valaki majd csak akad, aki elvällalja. Ha nem is Ryskovban, akkor a környezö falvakban, vaiahol majd tekintelyes emberek, akik sokat adnak a ״jicheszre“, Ribbanaj sei ajlom hördült fei a megkinzott Reb Smäjeböi: micsoda szörnyü csapäst akarsz itt az en nyakamba varni? Kesöbb egy pillanatra megkönnyebült. Eszebe jutott hirtelen : fogadni fog csak akad egy szegeny ördög, aki penzert kaphatö lesz erre a szerepre. Ebbe aztän meg is nyugodott, egy keveset forgolödott, hänykolödott meg, aztän elnyomta az älom. A következö napokban nyugodtabb voll, rendesen vegezte a tanitäst a cheder• ben, Säbosz Kiszece utän valö szerdän pedig elindult helyettest keresni. Ahogy a progorcsevi utröl ätakart terni a satankovi utra, szembe jött veie egy koldus : ez az en emberem, gondolta magäban Reb Smäje. Megszölitotta beszedbe elegyedett vele. Reb Oser jichoknak monda magät äs kis habozäs utän 10 rubelert hajlandö voit elvällalni az ügyet. Övatossägböl Rec Smäje mindjärt szavän fogta es hazajött vele Ryskovba. A nagy kö leszakadt Reb Smäje szivöröl. Mint fejedelmet tartotta szerda־ csütörtökön az idegen koldust es kioktatta a szerepere : — Magänak Reb Oser jichok nincs mäs dolga, mint mikor halija a ״misejircet“ telmegy a Töraasztalhoz es kap ezert tölern szombat este Avdole utän 10 rubelt. Azonkivül nälam lehet egesz idö alatt. A koldus beleegyezöen bölintott es Reb Smäje most mär izgatottan värta a näsznepet. Penteken kora reggel felvette a szombati ruhäkat, kicammogott az ällo. mäshoz es värta a kis vicinälis vonatot. Värt vagy mäsfel örät es egyszerre nagy puffogässal bedohogott a vonat, amely elhozta a värvavärt vendegeket. Häla i-tenek mind eljöttek, Reb Szrule Kostenever, a völegeny, härom nagybäcsi egy pär nagyneni es fiuk leänyok vegyesen. Igazän nagy tisztesseg Reb Smäje häzänak. A pentek este olyan szep volt, hogy Reb Smäje lelke megtelt a ״gäneden“ gyönyörüsögevel . . . Soha meg ilyen nagyszerü pentek estäje nem volt Reb Smäjenak. fa eUzälläsoläst m^r kordbban el» »Der Jüdische Herold* intezte Reb Smäje. S mikor a vendegek szälläsaikra törtek, Reb Smäje hälatelt szivvel mondta el a ״Sir Häsärimet“ es utäna nyugvöra tert. Reggel templomba menet meg be• szölt a kamräba, ahoi a koldus zsidö Reb Oser Jichok aludt : — Reb Oser Jichok keljen fei, jöjjön a templomba. A koldus zsidö älmosan morgolt va• lamit es Reb Smäje elment a templomba. Kicsit boszantotta ugyan hogy a koldus zsidö nem jött vele, de majd csak utäna jön, gondolta magäban. Neki fogtak az imädkozäshoz, Reb Smül leig kiakart tenni magäert a vendegek elott es huzta-cifräzta az imädkozäst. Kivägott egy olyan ״Ajr chodost“, amilyet a ryskovi Bethamidräs öreg falai meg soha sem hallottak. Reb Smäje azonban nem nagyon figyelte Reb Smül leig kolo• raturjaii, mindig az ajtö feie nezett es värta, hogy a koldus zsidö Reb Oser Jizchok mikor toppan mär be? Igazän mär itt lehetne, gondolta magäban. Mikor aztän Kedüse utän sem erkezett meg Reb Oser Jichok, Reb Smäje mär nem birta magät türtöztetni egy gyereket szalasztott a kuldus zsidö utän. A gyerek nagy lihegve jött vissza: — Reb Smäje, az a zsidö mär regen eljött hazulröl . . . ugylätszik megszökött.. — Reb Smäje hirtelen a szivehez kapott. Mär kivettek a Törät es Reb Smül leig tempös iepesekkel vitte a Töra-olvasöasztal felö .. . S mire eszrevette magät Reb Smäje, mire feleszmelt a szörnyü szerencsetlensegre, mär Reb Mardche Jaszef, a kohen mär fen is voit az asztai* näl . . . Megkezdödött a iäjnoläs . . . — Boträny lesz . . . Smä Jiszrööl bot• räny lesz ... — dadogta Reb Smäje es valami keserü tanäcstalansäggal nezett kö• rül. Mig Reb Mardche Jaszef a kohen volt fenn, Reb Smäje elhatärozta magät es odament a Rasekolhoz es jelentette neki: — Reb Säje en fogadtam magam helyett mära egy ״misejircet“, de az a csavargö megszökött. Reb Säje engedje meg, ma ne en legyek a misejirce“, mikor itt van az egesz näsznep . . . Reb Säje csinäljon valamit . . . A Rasekohl elutasitöan väiaszoit: — Nagyon sajnälom magät Reb Smäje, miert nem szölt nekem legaläbb ket nap• pal hamarabb. Most mär nem tudok sem• mit sem csinälm . . . Reb Smäje visszakullogott a heiyere... persze ... persze a Rasekohlnak kellett volna szölni, de hät az nagyon büszke ember es Reb Smäje nem mert hozzä• fordulni . . , tetovän nezett körül . . . a Rebbet, a Cädikot kereste a szemeivel... A cädik nem volt seholsem. Hogy lehet az, hova lett a cädik, mikor az elöbb meg itt volt . . . Kerdön iordult Reb Jajnehoz a szomszedjähoz : — Hol a cädik, hovä ment a Rebbe? — A rebbe, väiaszoit Reb Jajne, a ma• ga mechütenjet akarta megchäbedoltatni a slisivel, de ha ö benn van, akkor a gäbe öt hivja fei, a Rebbe tehät inkäbb kiment, hogy Reb Szrule Kostenever lehessen a slisi. ..,du Egy percig ätsuhant a deru Keb Smäje areän . . . Milyen finom, milyen b$lcs ember 0 Rebbe * * Milyen «$pejj 8 intezte el ezt a kovedet is. Nincs több ilyen okos, bölcs ember, mint ryskovi Mäjer . . . A Iäjnoläs szeditö tempöban haiadt elöre, Reb Szrule Kostenever utäna a gabbe Reb Ärjet. a völegeny egyik nagybätyjät hivatta fei . . . Közelgett a ״misejirce“ . . . Reb Smäje haiälsäpadtan ült a helyen . . . Erezte, hogy az egesz templom öt nezl, fürkeszö tekintettel mtndenki öt vizsgälja, hogy mit fog tenni ha Reb Smül leig elkiältja magät : Jääämajd . . . Misejirce ... Es most mär lätta tisztän, erezte: hiäba minden, sorsät nem kerülheti el, ö lesz a misejirce . . . Biztos, hogy visszafog menni a sidach . . . ilyen bot• räny . . . Ilyen szegyen . . . nem fogja tulelni . . . Megszakad a szive, neki is! Hencsenek is . . Reb Smäje ugy ült a padban, mint aki värja, remegve, idegte• pöen värja a halälos itöletet . . . Mintha valami dübörgö, sujtö vögzet ütne sziven, halija ebben a pillanatban Reb Smül leig hangjät: Jääämajd ״misejirce“ . . . megfogödzik az üles tämläjä• ban, läbai mintha gyökeret vertek volna, eröszakkal emeli fei sajätmagät az ülesen, feitäpäszkodik es lehorgasztott fejjel, hogy ne lässon es ne lässäk, megindul a Tora• asztal feie . . . tipegö lepeseit most vän• szorogva vältoztatja, hogy az idö teljen azzal is . . . es nesztelenül, sompolyogva kullog a padog között . . . mär-mär feiert az asztal eie es akkor värtalanul, hirtelenüi hang üti meg füleit, ismerös, dallamos, kedves esengö hang, amely szavakat fod* roz a templom meiy csöndjeben: — Dicsertessel I-tenünk a viläg kirälya, aki kiväiasztott bennünket a pogänyok közül es Töräjät nekünk adta . . . Reb Sämje es vele együtt az egesz Ryskov nem hisznek szemeiknek : A cä* dik, Reb Mäjer, a szent äli fenn a Tora• asztalnäl es ö hallgatja a Szentiräs szavait, amelyek koinoran, fagyosan, tepön hangzanak Reb omül feig szäjäböl . , . Reb Smäje nem hisz a szemeinek, Reb Smäje megfogödzik az egyik padban es a meghatottsägtöl a kimerültsegtöi, a szenvedes perceitöl eikinzottan majdnem eletteienüi esik rä az üiesre . . . A cädik pedig fenn äil a Töraasztal• näl, täiiszäba burkoiva, az ätok szavai pedig tömören, pöröiycsapäskent huiianak ki Reb Smül teig szajaböi . . . Reb Mäjer pedig csak mosotyog, atszelemülten, rej* telyesen mosotyog . . . homlokän ket pi• ros ioit gyui ki .. . ilyenkor az eglekkel tolytat tarsaigäst, a tempiom közönsege pedig vak imadattal tekint a cädikra, aki megmeniette Reb Smäjet ... A cädik ott äli a Töra elott, szemei ienylenek, mosoiygäs az egesz arca, mintha nem is az ätkok szavai mo• rognänak veszjöslöan ״. . . hiszen az ätkok csak a ^rosszakat, a gonoszakat, a bünösöket erhetik ... Ö pedig igaz, hogy gyanö leiek, bünös ember, de Ribbajnaj sei ajlom Te tudod odafönn, talän megsem annyira bünös . . . talän megsem annyira vetkes . . . (Vege.) Olvassa lapunkat!