Der jüdische Herold · 1937-09-30 · 36 (30.9.1937) · p. Seite 8

8 »Der jüdische Herold« 8 az egyik 6tkez6sn61 m6g mezümen bencsoläst is neki juttatta. Mind oly figyelmess6gek, melyek kitüntet6sszämba mentek 6s aminökben csak kiv6teles egyenek, föleg rabbik, vagy hiresebb talmudtudösok szoktak r6szesülni, a rebbe r6szeröl. A kitüntetett vendög azonban ugylätszott, hogy nem tartozott ezek köz6; 6pen ez6rt a hivök csodälkozlak a rebbe kitüntetö figyelmesseg6n, melyet öt elhalmozta. Szombat este a havdolot is ez a vendeg tartotta. Ekkor aztän megoldödott a rejtöly. — Testv6reim — mondä a rebbe a közöns6ghez fordulva — elmondok nektek egy rövid töitänetet, mely velem sok 6vvel ezelött megesett. Fialal koromban gyakran felkerestem halhalatlan tanitömat 6s mesteremet, Lublinban. Soväny kis geb6vel rozoga kis szek6rrel fettem meg rendszerint az ütat 6s utközben egy-egy közsegben, ahoi vend6gszeretö emberekre talältarn, hosszabb pihenöt tartottam. Egy ilyen utam alkalmäval egyszer egy kis helys6gbe 6rkeztem, ahelys6g piacter6n ״bällen“-szerü zsidöemberek äldogältak egym issal besz61getve, trefälkozva. Midön megpillantottäk rozoga kis fogatomat, odajöttek hozzäm, utam c61ja felöl k6rdezösködtek 6s räbesz61tek, hogy tartsak pihenöt a közs6gben, maradjak näluk szombaton, ök majd gondoskodnak k6nyelmemröl minden szüks6gessel ellätnak 6s szombat utän majd folytathatom utamat. Szeg6ny ember voltarn, utiköltsegem bizony mär fogytän volt 6s mielöbb kieg6szit6sre szorult megis fontolgattam magamban, hogy mit tegyek, elfogadjam־e az ajänlatot, mert ezek az emberek nagyon is tr6fäs kedvüekne* iätszottak lenni. Ezek azonban välaszomat be sem värva, mär be is hajtottäk lovacskämat 6s szekeremet egy közeli vend6glö udvarära, megrendelt6k r6szemre a szombati menüt is, igy hät beletörödtem a dologba. — Szombat este a ״hiveim“ — amint ez mär chasszidikus emberekndl szokäsos — eljöttek hozzäm az 6tkez6shez, bort rendeltek, ked61yesen iddogältak, zemireszt 6nekeltek, ugyanugy tettek a nappali 6tkez6sekn61 is 6s m6g a meläve de malköt is a legjobb hangulatban költöttük el. — Mäsnap — folytatä a rebbe — arra szämitottam, hogy az 6n ״hiveim“ eljönnek hozzäm elbucsuzäs celjäböl, amikor is mindenki tehets6g6hez märten hozzäjärul majd utiköltsägem kiegeszitesehez 6s 6n folytatni fogom utamat. Chasszidikus embereknäl ez mär igy szokäs. Legnagyobb csodälkozäsomra azonban äz 6n embereim nem jönnek. Värok, värok, hiäba. Senki közülük m6g feiern sem nezett. Mit jelentsen ez? Ugy lätszik ezek az emberek csak tr6fät akartak velem üzni. Nagyon bäntott a dolog 6s elhatäroztam, hogy toväbb nem värok 6s folytatom utamat. Ekkor azonban meg nagyobb es m6g sokkal inkäbb kellemetlenebb meglepetäs 6rt. Elöäll ugyanis a vendäglös 6s követeli az elfogyasztott 6telek 6s italok ärät. Megbotränkozva ezen az eljäräson, azokhoz utasitottam öt követe!6s6vel, akik näla ezeket megrendeltök, kijelentettem, hogy nem fizetek 6s nem is fizethetek, mert nincs honnan, nincs miböl. A vendeglös azonban hajthatatlan maradt 6s hangoztatta, hogy addig nem engedi ki udvaräröl szekeremet 6s lovamat: mig követelesef ki dem fizetem. Minden igyekezetem, hogy öt jobb belätäsra birjam, hiäbavalönak bizonyult. Rendkivül el voltam kesercdve. P6nzem nem volt, fizetni nem tudtam 6s igazän nagy volt a felhäborodäsom ezek eilen az emberek eilen, kik ily izttlen trefät engednek meg maguknak velem szemben 6s engemet szänt-szändekkal ilyen lehetetlen helyzetbe sodortak. Szinte k6tsägbeesve järkältam sokäig a vendäglö elött fei es alä gondolkodva, täpelödve, hogy mit tegyek. — Egyszerre csak egy kocsit lätok az uton közeledni a kocsiban egy tisztes zsidö ember. Közelebb 6rven, figyelmesen vizsgälgatott 6s lätvän feldult arcomat, türelmetlen, ideges järkäläsomat, megällitotta kocsijät, odajött hozzäm 6s ketsegbeesesem oka iränt kärdezösködött. En hiven elmondottam neki a törtenteket, Erre az ismeretlen zsidö ember azonnal bement a vendäglöshöz 6s kifizette a követelt össze get 6s be sem värva, hogy köszönetet mondjak neki nemes gesztusäert 6s, hogy kilete iränt ärdeklödjem, kocsira ült 6s toväbb hajtatott. En pedig megszabadulva rettenetes helyzetemböl es hozzäjutva szegänyes kis fogatomhoz, azonnal folytattam utamat, otthagyva azt a közsäget, ahoi ilyen csunya träfät üztek velem. — Tudjätok־e testvereim, ki volt ez a nemes szivü ember, aki engemet akkor abböl a kellemetlen helyzetemböl kiszabaditott? Ez az ember volt az — mondä a rebbe a kitüntetett vendägre mutatva. Most pedig — mondä ehhez fordulva — megakarom hälälni azt a jöt, ainit velem tettel akkor. Mond, mit k6rsz tölem? mi a kivänsägod? Kerj bärmit: ha csak nem lehetetlen, teljesitve lesz: — Egy kis birtokot bärlek mär hosszu idö öta — kezde a vendeg — X. urasägtöl. Dolgos 6s munkaszeretö ember vagyok 6s I-ten megäldotta kezem munkäjät es nyugodtan megelägedetten 61tem csalädommal együtt munkäm 6s szorgalmam utän. Kötelezettsägeimet az urasäggal szemben pontosan teljesitettem, az urasäg ez6rt minden alkalommal meghosszabbitotta a bärletet 6s soha semmifäle differencia nem volt közöttiink. Bärletem most lejärt 6s egesz biztosan arra szämitottam, hogy az ugy mint eddig, ismet meghosszabbitva lesz. — Az urasäg azonban röviddel ezelött hirtelen eihalt es egyszerre megvältozott a helyzet. Az özvegy ugyan hajlandö volna toväbbra is b6rbe adni a birtokot, azonban egyetlen fia, örököse, aki most jött haza kiilföldröl, ezt a leghevesebben ellenzi. Ez egy fäktelen, rabiätus zsidögyülölö. Elvakult szenvedöllyel gyülöl minden zsidöt inkäbb pusztulni es veszni hagyna mindent, semmint egy zsidö gazdälkodjäk az ö birtokän. A birtokon vannak jöszägaim 6s sok mäs 6rt6kes holmijaim, azonban ezeknek a kiadatäsa vägett sem tudok velük tärgyalni, mert ez a rettenetes ember megfenyegetett, ha mägegyszer a birtokra lepek, vagy mägegyszer beteszem a läbamat häzukba, agyonlö. Es midön ennek dacära egyszer felakartam keresni az urasäg özvegyät, ezt meg is kisörte. Igy tehät meg vagyok fosztva mindenemtöl, vagyonomtöl, egzisztenciämtöl s nem tudom mitevö legyek. A hatösägok r6sz6röl nem szämithatok tämogatäsra, az urasäggal szemben 6s a peres eljäräs olyan hosszadalmas volna, hogy 6n annak a v6g6t bevärni nem Rögtöni segitseget nyujt helybeli intezetünk szlovenszköi es ruszinsköi ällami es közalkalmazottaknak. RÖVIDLEJÄRATÜ KÖLCSÖNT Kc 15.000.-ig eletbiztositäs nelkül. HOSSZÜLEJÄRATÜ KÖLCSÖNT Kc 25.000,-ig eletbiztositässal. K6rjen informdciöf, amelyef dijtalanul küld a Polgdri elölegpenztär, B r a t i s 1 a ס a, Häm. Republik!/ 10. sz. tudnäm. Mit csinäljak tehät, mondd rebbe? mit kezdjek? mihez fogjak? A rebbe figyelmesen vägighallgatta vendägenek panaszät. Menj haza — mondotta aztän neki rövid gondolkodäs utän. — Menj haza 6s keresd fei ism6t az urasäg özvegyet 6s t6gy neki ajänlatot a berlet meghosszabbitäsa vegett. Csak keresd fei bätran, minden felelemnälkül. Annak a fiatalembernek a fenyegetöse ne fölemlitsen meg teged. Remelhetöen nem fogja megkiserelni, hogy fenyegetäset valöra vältsa, de ha igen, ha m6gis megkiserelnä ezt, akkor . . . akkor a fegyver visszafelä is elsülhet. Ezzel a vend6g el lett bocsätva. Ez hazadrkezven, elment felkeresni az urasäg özvegyet. Nem minden fälelem nälkül tette ezt. Hiszen ismerte a fiatal urasäg fäktelen gyüiöletät. Tudta, hogy fenyegetöset tekintet nelkül a következmänyekre igenis k6pes bevältani. Azonban bizott a rebbe szaväban. Bizott abban rendületlenül. A rebbe szava es igärete minden bizonnyal pajzsa lesz neki es megvödi öt mindentöl. A fiatalember 6pen a kastäly bejära. täval szemben levö szobäjäban ült, anyjäval es több barätjäval együtt. Midön megpillantotta a gyülölt zsidö berlöt, amint az belepett a kastöly udvarära, dühösen felugrott, a verbenforgö szemekkel leakasztotta fegyveröt a fairöl 6s ja nyitott ablakon keresztül ceiba vette öt. Az anyja ätlätvän a helyzetet, hirtelen odaugrott, elütötte a fia kezet es megbotränkozva utasitotta öt rendre es rendkivül eles szavakkal megdorgälta öt esztelensegeärt. V6delmäre kelt a berlönek, kit tisztesäges, becsületes embernek ismert es kemäny szavakkal tämadt a fiänak. Ez azonban csak olaj volt a tüzre? A fiatalember haragjät meg fokozta, hogy anyja a zsidö berJöt pärtfogolja. Durvän visszafeleselt az anyjänak es hogy gyilkos szändökät vegrehajtsa, hevesen ellökte öt az ablakböl. Erre az anyja felhäborodva fiänak brutälis magaviseleten, szinte önfeledten arcul ütötte öt. Es ekkor törtent, amire senki nem szämitott. A fiatalember elsäpadt .. . feieszmelt... Anyja öt arculütötte . .. megszögyenitette barätai elött... Hirtelen magafelö forditotta a fegyvert 6s ni6g mielött az anyja es barätai megakadälyozhattäk volna, elsütötte azt.., Egy dörrenes... egy eles sikoly ... es a fiatal urasäg holtan zuhant a szoba padozatära . .. A fegyver visszafelö sült el.. . A fiatal urasägot nagy pompäval eltemettök ... Az izgalmak csillapodäsa 6s a gyäsznapok letelte utän a mi emberünk ism6t megkapta az urasäg özvegyetöl a b6rletet.., U - n S-n•