Der jüdische Herold · 1937-09-02 · 33 (2.9.1937) · p. Seite 7

7 »Der Jüdische Herold« 7 לשנת ת ר צ ח כי מאת י. ס• ש. כי אס לבי מן החכג ובזה סבל המליצה וגם חוט המשילש בכל זאת בחרתי ובהם פרט השהה והדרך אשר אהי 1 במאמרי צחות לס בא עת החץ לגלות ה ישיחו בנו שותי נ יכוננו חציס לירור להרוס יסודי פמ ועל זה מה מאוד ואמרנו וענינו כה מה גרם לנו אם והמרחם מן השמי דף/ הקץ לצרות ברי ג מהקמיס עליהם ׳ ולא מצאו בס חיל וירעבו לפרהשת ל עורם כתנור נכמ! אפת לחמם אפת אבל נשובה יחד אולי יחוס וינחמי׳ במהרה להיואג חוס ורחם סליט< ואל ינער?הס כי בזה הגלות ה איה הזמנים אש ועתה יסשנו יב; ראה עמדתנו ן הביטה וראה ב¬ מחז¬יקי WA. H. Qberrabb. Herzog 11 Kö 26, Markus ittler Kö 20, Richard ata) Kö 12, Kalman Duschentz, Simon doif Kohn, Wilhelm ,rnava) Kö 10—10 Moritz Kohn Kö 8, Josef Weber Kö 6, Schwitzer, N. Hol- , Armin Reich, N. Isidor Grünwald, esider Kohn, Fritz ithal, Moritz Just, zmann Kö 5-5, Je- Streicher, Salamon imuel Löwenrosen, iwarz, Samuel Ko- »teiner, Gerson Beiö 2—2 Zusammen, der 5. Seite.) [GLIEN KEN, N, tRATE :nster reise. ERUNG! E I S S tu 7Q* n ש Ci w •-* N O C 7Q c ש Q׳0 * Dielna Dunajskä 8$ gon tört ki beiöle : ״Rebbe! Nem igaz! Soha l“ Es Levi Jichok beszelni kezdett. Haikan, lägy hangon, melynek hullämai körülöleltek a lazban vergödöt, elzsongitottäk meggyötört idegeit. Reb Borech szemei elött egyre zavarosabban lätszoitak a tär־ gyak körvonalai, s lassan aläbukott a feke« te ejben. Amikor magähoz tert, az uccän ällott. Keze a Rabbieban nyugodott. Reb Borech megriadt. Hogyan julottak ide ki? Hogy lehet az, hogy az orvosok a csalädtagok ilyen eszeveszett eji setära engedtek? De a Rabbi biztatöan mosolygott es a berlö nem kerdezett. Jegeces ho csikorgotl läbeik alaft s bar Reb Borech nem erezte, tudta, hogy a hideg szörnyü. Agya egyre tisztäbb lett, csak a tarköjän erzett nehez nyomäst. A ho szinte repült!abaik alatt, a szeditöen gyors iramban, de färadtsägnak nyomät sem erezte. Most hirtelen megällottak. Es Reb Borech a legnagyobb meglepetessel vette eszre, hogy tulajdon laköhelye elött ällanak. Kerdöen nezett a Rebbere. Ez a kapu feie mutatott. Es Reb Borech lätott. Reb Szender mar nem volt egyedül. Egy remüleiet gerjesztö läny a'lott häta mögölt. Hetagu korbacs suhant meg keze* ben 4s verte, ostorozta meggyötört äldozatat, mjg abböl patakokban folyt a vör, Es a Rabbi most elöször szolt: ״Az 6hs6g dömona“. Reb Borech el akarta forditani fejet, nem birta a szörnyü lätvänyt. De nyaka nem engedelmeskedeft akaratänak es mintegy megbüvölten tapadtak szemei a borzalmas kepre. Reb Szender most egy lepest teit a berlö häzänak kapuja feie. Es e pillanat* ban uj rem lepett a szinre. Kezeben länd• zsa volt, melyet oly erövel döfött a kapuhoz közeledo Reb Szender szivebe, hogy az messze hätratäntorodott, — A szegyen dömona — szolt a Rabbi, Szender tetovan ällott ket kinzöja között. Arcan vegtelen ketsegbeeses, szemeben az üzött vad panasza. Es az Ehseg uj rohamra korbäcsolta. — Menj, menj eszeveszett, ne riadj vissza mert különben veged 1 Es a kapu elött visszaverte a szegyen szözata. — Be ne mereszkedj. Emlekszel ba* ratod arckifejezesere, mellyel neked adott? Nem mondotta szöval is, hogy ״ezek azt hiszik, hogy az ember böre alatt is penz van“?, Vissza, vissza e kaputöll Es a szegeny ember vere folyt, csörgedezett es megfestette a szüz ho kekes feherjet. Reb Borech o׳la akart szaladni, kiältaniakart, de se szö, se moccanäs nem sikerült. Es a csörgedezö verpatakok folyammä dagadtak, s elsodortäk Szender testet. Es a berlö häzänäl megjelent egy felseges arcu ferfi, s langbetükkel irta haza falära az evet a hönapot, a napot. Megbüvölve nezte Reb Borech, azutan lehajtotta a fejet es melyet söhajtott. — Ma egy eve. Ma Szender jahrzeitja van. Es vegigzuhant a fagyos havon. A Rabbi meg ott ült vele szemben. De a sarokböl az ärnyek eltünt. Es Reb Borech szemeböl megindult a könnyek arja. De a berdicsevi mär nem haragudott. Arcän mosoly ömlött el es Reb Borech tudta, hogy a vegzet elhärult. — Megbäntad fiam, ugyebär? Es vi* gyäzni fogsz szavaidra es arcvonäsaidra, ha adni fogsz, mert lättad, hogy egy szöval, egy mozdulattal is lehet ölni, talän eppen abban a pillanatban, midön azt hiszed, jocselekedtel. Es a-berdicsevi sokszor mondotta tanitvänyainak: — Semmiert nem keil az embernek annyira szegyelnie magät, mini ha embert tärsai szägyellenek töle kerni valamit ״Rosch ־ Häschönöra“ Elmult egy hosszu 6v, öröm, bänat öve, Napjai olyanok, mint a szetszört keve, Melyet röpit a szäl — laza volt kötese — Nem tudta megövni csösze örködese. Es most ujra itt van ״Rösch־Haschön6“ napja, Az ״Eiet könypinek“ nyitva minden lapja. Reggeli imänkban egy fohäszt igy kezdünk: ״Öpinü, mdlkönü, chofönü“ vetkeztünk. Es, hogy beismertük, tudjuk vetkünk sulyät, Arra kerjük Urunk csodättevö ujjät: ״Szäler chdjim tajpim“ viselje nevünkct! ״Koszpdnü“ irjon oda jöra minket! Szölaljon meg ujra a ״Söfar“ nagy hangja Hallja Izraelnek apraja es nagyja! S gyüjise össze näpünk — hiszen jöra hajlö — Föld negy sarkäröl a ״Cökiö gödajlö“ Lehessünk mäg nagyok, mint voltunk [nagyregen, Tündöklö nap legyen Izrael az egen 1 Add meg mindezt nekünk Urunk ״Hajsionöh“! Värva värunk ujra, öh! szep [״Rosch«5aschön6“ I Dunaszerdahely, 1987, PICK BELA. Legenda a szaszovi caddikröl. . . . Egyszer a sätän elhatärozta es megesküdött elesre fent kardjära, hogy bosszut all a szaszovi caddikon akinek bölcsessegen, Istenben vetett hiten, kifogyhatatlan türelmen megtört minden ärlo szändeka. Ros hasono ünnepere keszülödtek a hivek es a caddik a fürdöbe volt indulando, amikor hirtelenül megjelent elötte läthatatlan viharban a sätän, elällta utjät, amelynek mindket szelen jeges hökupacok domborodtak. A caddik egyszerre ugy erezte, hogy szep öszi napon indult ei hazulrol es ugy erezte, hogy a hideg, havas Adar honapban el es mintha mär közelednek a tavasz es a malomba menne, hogy a malomköveket peszachra megtisztogassa. Egyszerre egy magas häz elött taläita magät es mivei a sätän varäzstata meg tartolt, azt hitte, hogy a malomhoz ert es belepett rajta. Mikor a kaput kinyitotta es a küszöbön belepett, nagyot döngve csapödtak be mögötte a kapuszärnyak. Gyönyörü, ragyogo teremben ällott, olyan szep volt ez a csarnok, mint egy mesebeli kiräly fogadoszobäja: a terem közepen aranyos, csillogo asztal ällott, az asztalon egy draga metszesü elefäntcsontszekben egy nö ült, akinek a szepsege minden emberi kepzeletet telülmult es az asszony edesen mosolygott a caddikra es foriö szavakat suttogott feleje . . . A terem sarkäban magasra lobbant fei a kandallo tüze es enyhe, kellemes^ meleg töltötte be a csarnokot. A caddik edes elandalodässal elvezte a joltevö meleget, mert odakint olyan hideg volt, hogy a velö is majdnem megfagyott a csontjäban. Az asszony pedig mosolygott, kacagott, nevetett, hofeher fogai viilogtak es szemeböi az eiet tüze parazslott. Es ahogy kedvesen, nyäjas szöval beszelt hozzä, a caddik nagy örömet erzett a sziveben, hogy ime, Izrael länyai milyen szepek es arra gondolt, könyörögni fog I-tenhez, adjon minden zsidö hajadonnak ilyen gyönyörü palotät, ennyi fenyt es kincset es valamennyien legyenek ilyen mesebeli tünderszepek. A tüz a kandallöban sutorogva ropogott s mintha a tüzes kis längayelvek mind azt sugtäk volna a caddiknak: Ne legy bolond! A szemed lät, a szived erez es az eiet kinälja gyönyörüseget . , . A caddik azonban csak csodälkozott es halgatotl. Most lehajolt hozzä a gyönyörüseges asszonyszemely es a caddik kezet meg akarta erinteni finom feher ujjaival. A caddik azonban elkepedve nezett rä es igy szolt : — Länyom, nem tudod, hogy ilyesmit tenned nem szabad? Az assszony sirva fakadf. — Ha nem engeded meg, hogy kezedet diesem, itt a szined elött halok meg! — Nagy dolog egy emberi eiet — szolt a caddik — de a bün meg nagyobb es en irtözom a büntöl . . . Ezzel odalepett a tüzhöz, ujjät beledugja az izzö paräzsba es mereven, säpadt arccal, amelyen nem lätszott meg a fäjdalom eitorzuläsa, ugy ällt ott mindaddig, mig ujja szenne nem üszkösödött. -- Ugy ieänyom — szolt — most megerintheted kezemet s akkor nem keil meghalnod. S mikor az asszony megerintette kezet, pokoli fäjdalom nyilalt ät testen, de egy jajszö nelkül, örömmel türte, hiszen egy veszendö lelket mentett meg Izrael szämära. A szellem most elövette asszonyi szepsegenek minden csäbitäsät, de hiäba . . . Mikor pedig lätta, hogy nem tudja kihozni sodräböl a caddikot, kinyitotta rözsäs szäjät es bünös, csäbitö szirendallal akarta megejteni. Hangja olyan käpräzatosan csengett, olyan edesen szolt, hogy a caddik szive is megreszketett bele De erezte, hogy a bün kisertese egyre erösebben, egyre szilajabb hullämokkal ostromolja. A caddik hirtelen mozdulattal levett egy tut a polcröi, a kandallöhoz sietett vele, megtüzesitette, ätszürta dobhärtyäjät, ugy hogy megsiketüit bele . . . Azutän a demon ät akarta karolni: s a caddik egy tüt kapott fei es kiszurta sajät ket szemet, hogy ne lässa a csäbitäs demonjät . . . Ebben a pereben irtöztatö vihar reszkettette meg a palotät, hatalmas mennydörges es irtöztatö villämcsapäs töltötte be a levegöt. Es ime, a caddik lätta a villämot es hallotta mennydörgest, pedig elöhb megsiketitette es megvakitolta magät. Melyseges esodäikozäs togta el es mikor szemet tölemelte — a paiota eltünt es ö terdig gäzolt valumi zavaros, szennyes pocsolyäban. Most egyszerre eszebe jutott, hogy Ros-hasonö eiöesteje köszönt be es hogy mind az a varäzslat, ami vele törtent, csak a sätän gonosz mestersege volt. Hatalmas termete kiegyenesedett, szemet az eg feie vetette es megindult hangon igy szolt: — Vilägok Ural Minden a Te akaratod es paranesod szerint törtenik. Minden teremtett leny csak Neked szolgäi: Meg a sätän maga is hiven teszi meg kötelesseget! Mit kivansz? ... En csak a Te vegtelen kegyelmedert esedezem . . . Es ezen a napon a söfärböl ercesebben aörgött az egi szözat, amilyent soha meg a szaszovi zsidök nem hallottak . . . Pen2kölcsönt pösfai lebon y 0 lit ässal aranyra, ezüstre, ekszerre 6s ällami 6pitkez6si sorsjegyre ad a POLGÄRI ELÖLEG /04SS.4 Bratislava, Köztärsasäg t£r 10. hat. eng. zäloghäz int6zet6nek pidäki osztälya. — ßiztos, elöz6keny, diskrät. Ekszerek, vagy ällami epitkezesi sorsjegyek postaesomagonkent, vagy pän* zeslepelenkänt 6rt6kfeltüntet6ssel adan« dök fei. Informäciök keresenel välaszbelyeg mellekelendö.