Der jüdische Herold · 1937-08-19 · 31 (19.8.1937) · p. Seite 8

8 »Der Jüdische Herold« 8 — Nagyon egyszerüen — mondja Ihn Ezra. — Vältozfassuk ät az egesz kenyereket harmadokra. Akinek 3 kenyere volt annak 9 harmada volt, akinek kettö annak 6 harmada. összesen teliäi 15 harmad kenyerük voll. A 15 harmad kenyerük volt. A 15 harmad kenyeret 3 ember fogyasztotta el, tehät mindegyik 5 harmadot evett. Akinek 3 kenyere, illetöleg 9 harmada volt, az önmaga ebböl 5 harmadot evett meg, maradt ebböl a harmadik vändornak negy harmad, azert jär ennek 4 arany. Akinek csupän 2 kenyere, illetöleg 6 harmada volt, mennyit evett ebböl önmaga? Szinten 5 harmadot. Mennyi maradt a öharmadbol a harmadik vandornak? Egy harmad. Azert jär a 2 kenyeresnek csak egy arany! —Pompäs — mondja Ibn Ezra meglepett vendege, — es erdekes, hogy en ezt nem ertettem! — No lätod, mondta lbn Ezra, ily egyszeru dolgot, egy kis falu biräjänak iteletet nem voltäl kepes felfogni, ügy mikep akarod a Gondviseles utjait es az egesz viläg biräjänak iteletet megerteni! F. L. Penzkölcsönt pöstal lebonyolitässal aranyra, ezüstre, eks^erre äs dllami äpitkezäsi sorsjegyre ad a POLGÄRI ELÖLEQ KASSA Bratislava, Köztirsasäg t&r 10. hat. eng. zdloghdz intäzetänek pidäki osztälya. — Biztos, elözäkeny, diskrät. Ekszerek, vagy ällami epitkezesi sorsjegyek postacsomagonkent, vagy pän■ zesleuelenkänt ärtäkleltüntetässel adandök fei. Informäciok keresenel välaszbelyeg mellekelendö. tek, hogy olyan dolgokat lat es tehet amikre mäsnak nincs hatalma . .. MIKOR KEZDÖDIK AZ IMA. Mikor egyizben az apti caddikot meglätogatta Rabbi Jisroel, az kesön fogott a sachrisz imädsägba. Megkerdeztek töle, mikor kezd bele, de azt felelte, hogy maga sem tudja. Hallgassatok ide, — szölt — egy törtenetet mondok el nektek: — Egyszer egy kiräly kiadta parancsban, hogy a nap meghatärozott idejeben minden alattvalöja järulhatott kihallgatäsra szabadon, bejelentes nelkül. Egyszer egy koldus jelentkezett näla audienciära, de nem a mondott idöben. A poroszlök nem akartäk beengedni, de a koldus nem hagyta magät, hanem igy szölt: ״Tudom a kiräly parancsät, de eza parancs csak azoknak szöl, akik a kirällyal a maguk kereseiröl, kivänsägairöl akarnak beszelni. De en mäsröl akamek szölni vele, olyanröl, amire az orszägnak van szüksege“. Az örtällök erre szö nelkül beengedtek a koldust. Megertettetek a mesemet — szölt Rabbi Jiszroel. Hat honnan tudhatom, hogy mikor fogok imädkozni? . . . MIERT KELL TITKOLNI A NYOMORUSÄGOT. . , , Egy ember jött a szanzi caddik eie. Kerte, hogy nagy titkot szeretne vele közölni, fia es gabeja menjenek ki a szobäböl, ami meg is törtent. — Nos, mondd el a nagy titkot 1 — Nagyon szegeny lettem — mondta halkan az idegen. — Es ez oly nagy titok? — Igenis! Hiszen a misna intö szözatkent tanitja: ״hareajszi esz mäaszäj v'kippachti esz parnoszöszi — elrontottarn cselekedeteimet es elvesztettem megelhetesemet“. Tehät biztosan azert lettem szegeny, mert vetkeztem. Es ״üdv annak, aki elfedi a vetket“ hirdeti a zsoltäros kiräly. Hät nem keil titokban tartanom a sorsomat? Az idegen szavai könnyekre inditottäk a gaont. Biztositotta öt, hogy ujböl meg fog gazdagodni. Igy is törtent. . . (Nepünk) KERESÜNK, 1ZR. K1SASSZONYT jobb häzböl, önnälö eladö a röfös es vegyeskereskedesben, 3 nyelv ismerettel azonali belepesre. Illorlz Fuchs Sohn. Bätoröve Kesy. Orthodox koscher szakäcsnö jobb häzhoz älläst keres. Megkeresesek ״szorgalmas“ jeligere Poste Restante Dun. Strede keretnek. Mentsük meg hitközsegeinket! Iria: Dr. kinKSZ IZSÖK köszegl förabbi. (Folytatäs.) Az embernek mindig haladnia keil. Azärf hivjäk: ״hauläch.“ Az angyal mindig ugyanazon fokon marad, azert ö : ״aumed“. (1• Zecharja 3, 7.) Mär emlitettem, hogy ״nun sa-avä binu“, hogy 50 fok vezet a legmagasabb atnberi meltösägig. (A 7 heti ömerszämläläs utän az 50-ediki nap a kinyilatkoztatäs napja. Ez figyelmeztet bennünket, hogy a Töra alapos tanulmänyozäsa neveli az embert mindig magasabb es magasabb fokra.) Foglalkozzunk a gyermek nevelesänek leghathatösabb eszközeivel! Belätjuk, hogy ez a mese, az olvasmäny, a bibliai töitänet. Ez erdekli a gyermeket. A jö nevelö minden törtänetböl merit szämär a tanulsägot. Buzditja evvel a jö cselekedetre äs felebreszti sziväben a büntöl valö irtözäst. De fontoljuk meg : A mesemez; öseink törtenetetäplälö kenyere a fejlödö läleknek. Es most megertjük a kakas söfarhangjät: Emeljetek ti (ärtelem) kapui fejeiteket, hogy kinyittasanak (az ärtelem meg szunynyadö) bejäratai, hogy bevonuljon a szivbe annak tudata, hogy a Kirälyt keil dicsöiteni, imädni. Ki a dicsösäg Kirälya? (Hogy lehet a gyermeket imädäsära birni?) Ha a (Folyt. köv.) al Harom chaszid legenda. AZ UTOLSÖ PERCBEN. As ifju Mendel rabbi, kiröl meg senki sem tudta, hogy csodälatos hatalma van igaz ähitata ältal, mestere häzäban tanult. Egy szombati napon együtt ült a többi tanitvänyokkal a mester asztalänäl. Ep felhordtäk az ebedet. De a mester a tanitvänyok csodälkozäsära es ijedelmere, abban a pereben, ahogy elebe tettek a levesestälat, felemelte a tänyerjät es kiöntötte a levest beiöle. Csak Mendel rabbi kiältott fei ijedten: — Ö, jaj mesterem, most valameny« nyiünket börtönbe vetnek! A tanitvänyok, akik eddig izgatottan bämultak egymäsra, most keves hija, hogy hangos nevetesben nem törtek ki. De a mester szeliden szölott: — Ne felj fiam, hiszen itt vagyunk együtt valamennyien. Mikor aztän a mestert elhalmoztäk kerdesekkel, hogy mi törtent voltakeppen, ezeket mondotta el nekik: — Van egy csäszäri hivatalnok, aki mär regen gonosz terveket forral eilenünk. Mär szämtalanszor megkiserelte, hogy az egesz orszäg zsidö lakossägära vegzetes csapäst Smdrjen, Rendeleteket es pätenseket fogalmazott, hogy aztän a csäszär eie terjeszthesse, a csäszär pedig a nagy pecsetjevel lässa el azokat. De eddig mindannyiszor megakadälyozta valami vegtelen gonosz tervei megvalösitäsäban: hol iräshiba esuszott a szövegbe, hol helytelenül irtäk le a pätens cimet, mindenkepen ugy törtent, hogy a rendelet nem került a csäszär eie. Ma aztän vegül sikerült egyik irgalmatlan javaslatät ugy megiogalmaznia es leirnia, hogy minden hibätlan volt es vegre a csäszär eie vihette volna. Mikor a leiräst befejezte, a porzötartö utän nyult, hogy az iräst leszäritsa. Ebben a pereben felforditottam a levestälat, hogy ö ugyanazt tegye azzal, ami a kezeben van. O pedig ugyanakkor a porzö helyett a tintatartöt markolta meg es kiöntötte a tintät az iräsra. A pätens megsemmisült . . . Mendej rabbi pedig mindezt lätta velem együtt: e pereben egeszen megfeledkezett röla, hogy itt ülünk az asztalnäl valamennyien es ugy remlett neki, mintha a valösägban is en lettem volna az, aki a tintät kiöntötte a papirosra. Azert ijedt meg annyira, hogy azt hitte : valamennyiünket rögtön elfognak es megkinoznak. Valamennyien csodälkozva fordultak az ifju Mendel rabbi feie, mert megertet״ törtenetböl belätja, hogy az Örökkävalö a hatalmas, a hös, az Örökkevalö höse a häborünak. (Ket mäs versben ärthetöen hirdeti ezen igazsägot Möz. II. k. 14. fej. 30. 31.1 Ha gyermekeink a közepiskolät kezdik lätogatni, ott az irodalmon kivül a termeszettudomänyok iränt is feläbresztik a erdeklödäset. Lelkiismeretes tanärok ilyenkor lepten-nyomon figyelmeztethetik a tanulökat a Mindenhatö esodäira a termäszetben. Megszivlelendök erre vonatkozölag Kölcsey szavai a Parainesisben: ״Akär merre veted a temärdek mindensegben tekinteteidet, mindenfei öl e vägtelenül bölcs, nagy es jö, de egyszersmind megfoghatatlan leny jelensegei sugärzanak feled.... Es ha e fellobbanäs fenye tisztän ällitja elödbe annak tudäsät, hogy mindent, ami vagy ... e hatalmi äs ärtelmi összehatäsnak (I‘tennek) köszönheted: akkor imädni fogod öt.“ Es erre buzdit a 2. söfarhang: Emeljätek fei, kapuk, fejeiteket stb. Hogyan lätja be az ifju, hogy I-tent keil imädni? Ha tudja, hogy az Örökkevalö a seregek Ura, a viläg Teremtöje. 1