Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 107

mészettudományok ágait, a külömböző szekták, különösen a szabéusok vallási szokásait, a zsidóság irodalmát és történetét. Erős Ítélőképessége megóvta őt attól, hogy irracionális eszmemenetekben kövesse kora filozófiáját, nem ment lépre a kozmikus determinizmus sok századon át kisértő tanának sem, ami akkor mint tudományos igazság és közkeletű érme volt forgalomban. Józan, észszerű gondolkozás és filozófiai magasság a vallásos felfogásban — ez Maimonides fő jellemvonása. Ellensége az egyoldalúságnak. Rajongott a vallástörvényért és az olyan vallásokról, melyek a törvényt kikapcsolták, azt mondotta, hogy ugy aránylanak az igaz valláshoz, mint a remek márványszobor az élő testhez, az eleven szervezethez, — de még többre becsülte az eszmei tartalmat. Nem tartja vallásosság szempontjából tökéleteseknek a nagy talmudistákat, akik a vallási törvényt hiven gyakorolják és annak tanulmányozására fordítják egész életüket — de a vallás eszmei tartalmával nem törődnek, a vallásbölcselet régióiba emelkedni nem tudnak és nem akarnak. Könyvének vége felé erről egy allegóriát mond el. — A királyhoz igyekeztek egykor hódoló alattvalói, különböző csoportokban, hogy tiszteletüket nyilvánítsák és kegyét megnyerjék, ftz egyik csoport már mindjárt hamis irányban indult el. fl másik csoport helyes irányban halad. Egy részük elfárad és útközben elmarad, más részük eljut a királyi vár külső bástyáihoz, némelyek bemennek a várba és elszélednek a folyósokon, csak a legkisebb rész jut be az aulába, ahol már látják magát a királyt, aki elfogadja hódolatukat. — így van ez a vallásos felfogásokkal is — fejti meg Maimonides a parabolát. Némelyek egészen helytelen irányban indulnak, tévúton járnak, hamis fogalmakat alkotnak az istenségről, a céltól elvezető, ellenkező ösvényen haladnak, mások a helyes irányban mennek, de útközben megállnak és veszteg maradnak, mások eljutnak a várfalak tövéig, a külső erődítményekig, — ilyenek az egyoldalú talmudisták is, akik más tudományokkal nem foglalkoznak; végül, akik természettudományokkal, csillagászattal, bölcsészettel foglalkozva elmerülnek a dolgok mélyébe és vallásbölcseleti világfelfogást alkotnak maguknak, azok eljutnak a szentélybe, fölemelkednek a vallásos felfogás legnagyobb magaslatára. Maimonides egész élete és munkássága ezen magasság felé irányult. Ő eljutott a szentélybe. Ő az igazi vallásos életet a vallásfilozófiai felfogásból eredő Isten-keresésben és a szellemi és erkölcsi egyéniség kifejlesztésében látta. Felfogása művelt, előkelő, átfoglaló szellemhez, nagy tudóshoz méltó. Legdicsőbb typusa ő a művelt hivő, a tanult elme vallásosságának, szellemi és erkölcsi nagyságának. Büszkék vagyunk reá, hogy a zsidóság ilyen vallásbölcselőt szült és nevelt. Ő a mi vezetőnk arra a magaslatra, ahol a tiszta Isten-fogalom tündököl, a végtelen lét, szentség, tökéletesség és szeretet, a legmagasabb fogalom, mit ember befogadhat. Ő a mi vezetőnk, példánk, eszményképünk! 107