Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 98

tekét. Csakhogy mig a talmudban a tárgyak egymással sokszor sajátságos logikai kapcsolatban jelennek meg, sajátságos asszociáció szerint következnek, véletlen hasonlóságok, vagy számsorok fonalán fűződnek fel és az egyik traktátusban szó van olyan dologról, ami egészen más csoportba tartozik — példakép felhozva, Chullin traktátusban, mely a rituális étkezés törvényeit tárgyalja, szó van a havdáláhról —, addig Maimonides mindent a maga helyére illesztett be, mint hogy ha — Grätz hasonlatának módosításával élve — előtte hevert volna egy ősrégi labirintusnak omladéka, romladványa, ahol az alapzatnak, a járatoknak és folyosóknak tömkelegében felette nehéz eligazodni és ő ebben a labirintusban minden egyes követ megnézett volna, megállapítva, hová tartozik és igy építette volna fel a nagy palotát, amelynek minden egyes része a maga tervrajzi helyének pontosan megfelel és minden egyes bejárat felett megvan a felirat, amely a látogatót elvezeti a bonyolult területen, ahol ezen mutatójelek nélkül magában a régi labirintusban eligazodni egyáltalában nem tudott volna, fl Jad Hachazákában Maimonides a zsidó vallásgyakorlati törvényeknek egész tömegét rendszerbe foglalta, nem maradt abból ki semmi lényeges, nagy elméjével felölelte az egész anyagot, kellőképen beosztotta, csoportosította, világossá, átnézetessé tette, a nyitva maradt vitából levonta a végérvényes döntést és igy a zsidóság tudósainak, de talán még laikusainak is olyan vezérkönyvet adott, amelyből megtanulhatták a vallás minden egyes tételét. Ezen művével tanúsította Maimonides azt, hogy mily óriási fontosságot tulajdonit a vallásgyakorlatnak. Világra szóló emlékművet alkotott, amelyre minden kornak tudósai tisztelettel és csodálattal fognak feltekinteni és azok, akik behatolnak ennek a nagy munkának a szellemébe, akik ezzel mélyebben foglalkoznak, mindenkor a legnagyobb elismeréssel fogják Maimonides ezen óriási alkotását méltatni és csodálni. Maimonides irt orvosi, irt logikai munkákat is; ép oly gondos volt itt is, amilyen gondosnak mutatkozott a talmudi decizióban, a Halacha megállapításában. Ha betegét gyógykezelte, két dologra vetett súlyt, az egyik, hogy világosan belássa, milyen szer használ annak a betegnek, a másik, hogy találjon olyan auktort, egyet vagy kettőt, aki ép oly világosan belátta mint ő, hogy ez vagy amaz orvosság az adott esetben használ a betegnek. Itt is az ő sajátságos módszerét látjuk, hogy mindig áttekintette vizsgálódásának egész területét és szerette, ha a maga felfogása, mint a coordinaták rendszerének egyik vonala találkozik egy biztos pontban más szerző felfogásával, legalább oly területen, ahová a búvárkodás már eljutott. M. irt azonkívül epistolákat és responsumokat a világ különböző részein elszórtságban élt zsidókhoz, akik hozzáfordultak, óriási tekintélye előtt meghajolva, minden fontosabb vallási kérdéssel. De sokszor az ő tanításai belenyúltak a zsidóságnak politikai életébe is. Igy például a jemeni zsidókhoz irt levele arra a kérdésre felel, hogy egy ez időtájt föllépő álmessiás szavának hitelt adjanak-e; vagy pedig arra a kérdésre adott válasza, hogy azok a zsidók, akik a mohamedánok körében színleg a mohamedánizmust követik és annak álarcát viselik, tekinthetők-e igazi zsidóknak vagy nem. A mohamedánok ugyanis nem ismertek kíméletet, karddal toboroztak híveket a vallásuknak és nem volt mód menekülésre, élet-halál kérdése volt, ha a szegény zsidót a mohamedán meg akarta téríteni a próféta zászlaja alá. Ilyen körülmények között, sokan a biztos halál elől menekülendők, a világ előtt mohamedánoknak vallották magukat és volt sok olyan zsidó, akikről ellenséges körökben nem is tudták, hogy zsidók. Maimonides az ő nagy bölcsességében belátta, hogy a képtelen szigor, mely az 98