Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 83

1839ben második palesztinai útjában a Szentföldön meglátogatja a Szentföld akkori helytartóját, fili Mohammed, egyptomi pasát, hogy tervének: Palesztina gyarmatosításának megnyerje. S a terv meg is valósul, ha Palesztina Egyptomnak Törökországgal való szerencsétlen kimenetelű háborúja következtében török kézre nem kerül. 1840ben Montefiore a damaszkusi és a Rodus szigeti zsidó vérvád tisztázásában fejt ki nagyarányú, sikeres tevékenységet. 1858-ban Piusz pápával szemben száll sikra egy erőszakosan megkeresztelt zsidó fiu: Edgar Mortara kiadatásáért, kit egy római zárdában papnak nevelnek. I. Miklós orosz cárnál sikerült kieszközölnie, hogy a kegyetlen zsidó honossági törvény módosítást nyer, miért is zsidó hittestvéreinek művelésére kiváló iskolákat létesít. 1872-ben Montefiore II. Sándor orosz cárnak személyesen fejezi ki köszönetét zsidó alattvalói gazdasági és kulturális fejlődése irányában tanúsított jóindulatáért. fl zsidóság elnyomatásának és üldözésének szomorú dicsőségében Oroszországgal már évtizedek óta versenyez Románia és Marokkó. 1867-ben Romániában nagy zsidóüldözés keletkezik s Montefiore az első, ki az angol kormány kitűnő ajánlólevelével személyesen járul I. Károly romániai király elé s eredménnyel. , Leutazik Marokkóba, hogy sanyargatott hitfeleinek segélyt nyújtson s hogy szószólójuk legyen a nagyhatalmú szultánnál. Itt sem járt hiába. Fő gondosságát azonban a Szentföldnek szentelte. Hétszer és legutoljára mint 91 éves aggastyán utazik oda. Hogy az ott lakó zsidóság szellemi és anyagi ínségén változtasson, gyarmatokat, iskolákat, kórházakat, gyógytárakat, malmokat stb. létesít, mik hamarosan több ezer ínségesnek könyeit felszárítják. Bármily büszkén és önérzetesen vallotta magát Montefiore zsidónak, s bármily tömérdek kincset is áldozott népe és felekezete ügyeinek, egy pillanatra sem tévesztette szem elől, hogy ő angol és hogy szabad hazája iránt éppen oly kötelességei vannak, mint felekezete iránt. Mikor flngolország gyarmataiban a rabszolgaság felszabadításához fogott, nem birt megfelelő tőkével, fllig értesült Montefiore erről, Rothschild társaságában felajánlotta az angol kormánynak a szükségelt összeget. Montefiore roppant gazdag volt. 1826-ban alapította az első angol gázgyárat és ugyancsak ő a megteremtője az angol „Allianz" életbiztosításnak. flz angol kormány hálásan ismerte el Montefiore nagy érdemeit s kinevezte „Fellow of the Royal Society"-nek (az angol kir. társaság tagjának). 1837—38-ig London és Middlesex grófságok sheriffje (országbírója). 1838-ban lovaggá nevezik ki s első oroszországi útjáról hazatérve, Viktória királynő a bárói méltósággal tünteti ki. Mind eme kitüntetések azonban elhomályosodnak azon. hálaimák mellett, mik zsidó és keresztény szivekből harsogtak feléje. Születésének 100-ik évfordulója (1884. okt. 24), mit a gondviselés ritka testi és szellemi egészségben és frisseségben engedett elérnie, valóságos ünnepnapja volt Ramsgate városkának, ahol üdült. S midőn 1885 július 28-án örök álomra szenderült, a földkerekség zsidóságával egyetemben egész Anglia mély gyászba borult. Montefiore nevét kiolthatatlan betűkkel véste Klió a zsidóság annaleseibe és emléke élni fog időtlen-időkig. * Ilyen tárgyakról szoktunk beszélgetni minden péntek este. fl kineveztetésemet ugyan még most is várom, de várakozásomban fölemelő hatással vannak reám az ilyen ünnepi, zsidó érzéssel teljes el nem röppenő hangulatok. Kívánom, hogy minden zsidó házban a zsidóság ügyeiért hevülő érdeklődés fűszerezze a péntek esték szépséges költészetét. 6* 83