Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 67

mmmmmmmm tifäilütii ŐSSZEL. Irta ÖTVÖS KAROLY. Ritkul a lomb, a fáknak ékes zöldje, Susogva tépdesik pajkos szelek; Mely titkos érzés vonz e lomha földre Ti sürün hulló, sárgult levelek? . . . S ti selymes szálai a tikkadt légnek, Mi hoz felénk igy ősznek hajnalán? A haldokló nyár szemfedő-leplének Tépett foszlányai vagytok talán? . . . Meghódoltok a zordon enyészetnek, Mely bennetek' rut pusztulásra szánt? Avagy az álmot vágyó természetnek Szolgáltok majd lágy fejpárnák gyanánt?, így hervad el az ősz hideg lehétől A lomb, a zöld mező, a himes rét; Kiég az élet is a nyár hevétől — Tünő álom, mulandó minden lét! Csalóka ábránd, bus enyészet minden Az ég alatt s e vétkes földön itt; Nincs megnyugvás a rideg siron innen, Örök és biztató csak egy: a hiti 5* 67