Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 28

A szenvedés háromféle lehet, Vagy Istentől ered, mint a tiz megpróbáltatás, melyen Ábrahám győzelmesen átment, vagy embertársainktól, akik üldöznek, mint Izsákot Abimelech a kutak dolgában, vagy abban a keserűségben áll, melyeket gyermekek hoznak szüleikre, mint Jákob fiai József véres köntösével, A három pátriárka példája arra tanit, hogy minden fájdalmat el kell viselni. * A nagy emberekről közölt legendákat el lehet hinni, mert az emberi nagyság maga csodálatos, legendás valami. De ha nem tudod elhinni a csodát — vedd ugy, hogy ez a nagy emberek nagyságának délibábja. * Mire való az álom? Mire valók ezek a kósza, csalfa, szétfoszló, hazug képek? Arra valók, hogy félbeszakítsák a szenvedők aggodalmait. A szegény, kit Ínségének gondolata az ébrenlét hosszú óráiban éjjel-nappal folyton gyötör, a vak, a megsüketült ember, a félkezű, az egylábú, akinek karját vagy lábát amputálták, ki nem birnák a nyomasztó, sorvasztó, emésztő gondolatot. Ámde eljő az éj tündére, az álom és visszaadja nekik azt, amit elvesztettek vagy nélkülöznek. A szegénynek nincsen gondja, jólétben dúskál, a vak virágos mezőt lát, a süket csicsergő madárdalt hall, a félkarú épnek gondolja magát és a féllábú délcegen jár. Egy éjszakára vagy egy pár órára megszűnik mindenkinek a nyomorúsága és ez megtartja az embert. * Mannát szedtek őseink a sivatagban és nem tudták, hogy „mi az?" A forrongó embertömeg ma is kimén a sivatagba mannát gyűjteni és sokan nem tudják este, mi az, amiből holnap kenyeret adnak gyermekeiknek. Soknak erőt ad a hit, hogy aki mannát hullat az égből, nem felejti el a szegény küzdő embert. Am az egyik többet szed, a másik kevesebbet. Csakhogy mikor megmérik az élet omer-mértékével, akkor derül ki, hogy 28 aki többet gyűjtött, nem vólt annak többje, mert „mindent nem visz el holtával." * Ne mondjátok férfiak, hogy ti vagytok az erősebbek, ti gondoskodtok a ház szükségleteiről, ti vagytok az alkotó erők az állami életben, a gazdaságban, a kultúrában, A nő hivatása embert nevelni az államnak, a társadalomnak, az emberi kultúrának. Azért ne a tánctermek sima padozatán csodáljátok őt, nem a társaság zajában, hanem a csendes családi élet szentélyében, mert a nő természetszerűleg arra a térre lép, ahová a férfi csodálata viszi. Midőn tántorithatlan hűséggel megosztja férjével az élet kötelességeit, midőn lesimítja homlokáról a gond szántotta barázdákat, midőn a betegnek ágya mellett éjszakákat virraszt, midőn kisdedét szeretettel szivéhez szorítva hálásan emeli szemeit ég felé, midőn anyai szeretettel ápolja, gondozza, neveli gyermekeit, midőn a családi hajlékból az erkölcsi élet ama forrását alkotja, amilyennek a családi otthonnak a társadalom életében lennie kell: akkor nagy a nő valóban és ki merné tagadni, hogy ős természeti, asszonyi hivatásának betöltésében magasabban áll, mint a férfiak. * A magyar nemzetről halhatatlan költője azt dalolja : Félre kislelküek, akik mostan is még kételkedni tudtok a jövő felett. Kik nem hiszitek, hogy erős Istenség őrzi a magyar nemzetet! Izrael is rámutathat igy csodás történetére és hivatkozhat arra, hogy minden megpróbáltatás dacára erős Istenség őrzi életét. Ha mondhatja a magyar nemzet babérral koszorúzott dalnoka: Nézzetek bele a történet könyvébe Mindenütt meglátni vezérnyomdokát Mint a folyóvizén által a nap képe Áthúzódik rajta aranyhíd gyanánt,