Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 26

mi zsidók, kik a bennünk élő tradíciók erejénél fogva optimisták vagyunk, azok is leszünk mindenkor, törhetetlen bátorsággal, erélyes életösztönnel és derűs idealizmussal, élénk figyelemmel minden nemes törekvés és meleg érzéssel minden fájdalom és szenvedés iránt, buzgólkodva a kultúra munkájában, egy boldogabb, virulóbb jövő előkészítésében. „Csak ne veszítsük el ránk származott, messiánikus optimizmusunkat, fl gonosz szellemek, amelyek a pesszimizmussal játékukat űzik, ismét el fognak tűnni." (Cohen Hermann.) f\ legenda szerint az ind királyfit, akiben a buddhizmus alapitóját tiszteli, az emberi nyomor, a vénség, a betegség és a halál első látása az élet minden gyönyöréről való lemondásra késztette, felébresztve benne a megsemmisülés vágyát. Bennünket a testi vagy lelki nyomor szemlélete annak enyhítésére, a szenvedésnek és a bűnnek képe altruisztikus munkára, a jogtalanság az igazságért való küzdelemre indít. Nincs az a csalódás és kudarc, amely ki tudná tépni szivünkből azt a reményt, hogy győzedelmeskedni fog a szeretet és az igazság. Öröm élni, dolgozni, küzdeni. Öröm alkotni, építeni, gyarapítani. Boldogok, akik eszközei lehetnek a haladásnak, akiknek rész jutott az ideálok megvalósításából. Jobb lenni, mint nem lenni. \ w 26