Cultur-almanach · 1912-01-01 · 2.1911-12 (1912) · p. Seite 16

ö TESTVÉREIMET KERESEM. Egy hőn imádott, édes, jó anyának Becézett, féltett gyermeki valánk; Áldott lelkének kristály forrásából Leghűbb érzelmeit ontotta ránk. Mint büszke sas, ha vészt közelgni érez, Fiókjain őrködve széttekint: Éber szemét ugy jártatá felettünk, Remegve értünk, óvta lépteink. Alakja most is ugy áll ott előttem, Amint kezét áldón terjeszti szét, Miénk volt minden álma, ébredése, Osztatlanul mi birtuk hű szivét. Szemében szende jóság tükröződött, Szavából üdv áradt szét és varázs, Tanított minket sok nemesre, jóra, Ajkáról mézként folyt a bölcs tanács. Felnőttünk. Szerte széledtünk világgá, Szerezni boldogságot, hirt, babért; Az életnek göröngyös országútján Az egyik jobbra, másik balra tért. Eljárt az idő lázas rohanással, Mindegyikünk saját utján haladt, S a kötelék, mely egykor összefűzött, Foszlásnak indult, végre elszakadt. Szétszórva igy a zajló forgatagban, Testvéreink közül, ah, sok már elveszett, Eltévedtek vad idegen csapásra,-- Ahonnan ut már vissza nem vezet. Mint vándorkoldus a kis alamizsnát, A szomszéd kegy morzsáit ugy lesik, — S a portát mely nem is oly könnyen tárul, Félénk hunyászkodással döngetik. Hiu, csalóka fénytől elkáprázva, Áldoznak idegen oltár előtt-- Gyarló javak vétkes váltságdijjáért Cserélnek lelket, lesznek hitszegők. Feledve már az ősi meghitt fészek. A bölcs tanok is elfeledve rég; A drága, jó anyát is megtagadva, Hordják az árulás rut bélyegét. S én búsan kérdem, bánattal szivemben, Csalódva lelkemben keservesen: Hol, merre járnak, merre tévelyegnek? — ---Testvéreimet keresem! ÖTVÖS KÁROLY. 16