Der jüdische Herold · 1938-01-20 · 3 (20.1.1938) · p. Seite 8

8 •Der Jüdische Herold« 8 MEZEY BELA Nicovira herben mär nem igen iilu mtgo!vasxs k7״ben lemepy * revii äs utäna A ,״ct״״J tnicpiirrp“ t״L־l az «küvö׳, mert aion a Mer, mär *toSaU M* > •ajctet m k«d lid. A ryskovi ״misejirce szellchoih-ot momlanik. Reszükröl Ich» l־ic:öt * kOvelkezfi >lli|ähta, » cMmMn, Hetek öta tartö tficpüfe raga־zk<H־״k u Elulig (kl dätumhoz. haaem me£.z61al ha״eo־an: Jääm.jd ״Mi- Ü7engetäs äs kapacitäläs utän a nagy figy sikeresen eidölt: Räzele, Reb Smäje melämed leänya menyasszony lett. A drtntö leväl, amelyben a Irendö ״mechütn* Reb Szrule Kostnever, a kostenevielc szäles kör■ ben tisztelt nagytudäsu sajchetje beleepyezäsät adta, hogy f<a, Reb Chezkel elvehesse Reb Smäje melämed leäsryät, R£zeet, tulajdonkäpen a ryskovi cäd.khoz, Reo Mäjer rögtön a leväl vätele utän hivatta Reb Smäjer äs mär az ajtöban bangos ״mäzeltov* kivänattal üdv״zö!te a ryskoviak öreg melämedjät, akinek vägre sikerült älete nagy äimät megvalösi?ani: Räze le färjhez fog menni. Räzele nsgyszerü 8idacht fog csinälni. Igen Räzele, Reb Chezkelnek, a kostenevi Reb Szrule fiänak lesz a feleaäge, Läm läm könnyezett meghatödottan Reb Smäje, mikor a ״mäzeltov* utän szembe ü t a cädikkal: mägis csak jö az Isten äs segit azokon, akik buzgö imädsäggal környäkez-k meg szentsäges tröcjänak zsämo'yäf. Reb Smäje mindlg fält, hogy egyetlen szäp kis leänyät, Räzelet nem fogja tudni färjhez adni, nem azärt mert esetleg — cholile — Räze eben volna valami hiba . . . Isten ments i?yet mäg csak gondolnl is, söt ellenkrzöleg: Räzele nagyon fzäp okos, häzias ieäny, aki mär 18 jobban tud sfltni-fözni, mint a mamäja az ä’dott lelkü Harcse asszony, E׳röl te« hät szö sem lehet, hanem azärt aggödott mindig Reb Smäje, mert ö nagyon szegäny ember, aki 30 äv öta, miöta Ryskovban van, semmit sem tudott magänak szerezni äs bizony a testi fehärnemüa kfvül semmit sem adhat az ö egyetlen leänyäval hozomänyul. S mikor mär ägetövä välik a dolog. akkor jön ez a dräg?, ez a nagy cä> dik äs tervel,!evelezget iizenget, kapacitä, tanäcskozik jobbra baira äs ime meg van az eredmäny: Räzele Isten segitsägävel färjhez megy äs mäg hozomänyt is kap. A hozomänyt is Reb Mäjer eszelte ki O'yan egyszerQ az, mint a Kolombusz tojäsa, csak rä kelleit jönni. A völegäny, Reb Chezkel lesz a wolinszkiek sajchetje. Ez egy nagyszerü parnosze, a wol!*״s1kiek nagyon rendes tisztesäges emberek, sok közt&k a talmud chochem äs megbecsiilik az olyan deräk, tanult embert, mint Reb Chezkel, a kostenev Reb Szrule fia. A rebbe öhajära mär härom hätte) ezelött volt Reb Chezkel Wolinszkban pröbän, elöadta a Hineni H^onif, elänekelte a ״Häskivär.üt, megrikatta az aj'emet a ״Häbän jäkir li Efraimu-mal äs a deräk wollinszkiek el voltak ragadta'va Reb Chezkeltöl äs azor.nal felfogadtäk De egy magätöl ärtetendö feltätelt kikötöttrk; R־b Chezkelnek mäg a nagyünnepek elött meg keil nösülnie, mert nötlen ember igazän nem ällhat a Mir derb ג tö elä imädkozni Izräel gyermekeiärt. Ez vo’t a wolinszkiek kikötäse äs ezärt volt s&rgös Räzele färjhezmenetele. Mindezeket a völegäny spja, Reb S/rule Konstencver a leväiben a R^bbeval äs egyben tudatta azt i*, hogy szeretnäk» ha az esküvö E'ul lS-än, vasärnap legyen. Azonnal vä!aszt vär Reb Smäjeäktöl, hogy a kitüzött nap raegfelel e neklk, mert hamarabb, mint E’ul 10 äa nem lehet az esküvö, mert Reb Chezkelnek mäg egye*. ©äij keil besxsresnie, viMoot Säbos* Reb Smäje häläsan adta meg a välaszt Reh Mäjer utjän. Az esküvö, ahogyan Reb Sirole tervezi, vasärnap, Etui 19-än meglehet, a menyasszony szempontjäböl semml kifo?ätuk stacs a ddtu׳n eilen. Ö’ömrae! värjäk az esküvö el^tti szombat e'ötti szombatra Reb Szrulet, a mälyen tisztelt kedv^s fetesägäf äs apai bo’dogsäggal fogja msgähoz ölelni Räzele leänyänak leendö färjät: Reb Chezkeit. SzIvQnk ö'ömben ujong lelkünk megfiatalodik a Mindenhatö •egitsägäben — dihtälta toväbb Reb Smäje a ryskovi cädd knak — aki az ö vägtelen jösägäban elärni engedte nekünk a nagy napot, amelyen legädesebb gyermekünket, az eränyes, a hajadon Räze* Ut Ch"p* aiä vezethetjük äs boldogok vagyunk, hogy älete sorsänak iränyitäsit olyan färfiura bizhatjuk» mint a kiväiö jellemes, igen tanult Reb Chezkel, akiröl — mint a cädikhoz intäzett leväiben oivas hattuk — csak jöf, ellsmeröt diesäretest mondarak az emberek. Ä'däs szälljon a häzra, ahonnan a völegäny kiindul e'ete nagy utjära äs boldogsäg värja abban a häzban, shovä ifju asszonyävai megtär majd a tiatal hä?as. A leväl utän boldogan loholt haza, jead a Hencse asszonyaak a nagy örömhirt, jökedväben hazaengedte a gyerekeket, — legyea nekik is valami a mai nap öröraäböl — aztän buzgö örömmel jött-ment, tett-vett a häz körül. Lefekväs elött — rendes szokäsa sze rt — mäg beienäzett a Chakk chumesba äs akkor hirtelen minden ätraenet nälkül a szivbe nyüott valaml. Rosszat sejtye eiövette a 1 lischt äs iz• gatottan näzte meg a sejtelme nem csalt; mintha kigyö marta volna meg, ugy ugrott fei a szäkröl: — Ribbajnaj sei ajlom... Smä Jis! oel.. Säbosz Kszovajra esik ez esküvö . . . Säbosz Kiszovaj . . . Misejirce . . . A gondolat, hogy az esküvö arra a szombatra esik, amikor a Töräböl az ätok szakaszt olvassäk fei, egeszen megbänitotta, hogy erre a szombatra esik a völegänyfamilia lätogatäsa, mäs volt it* a bsj; a ״mi sc jirce“ Annak idejän, mikor Reb Smäjet Ryskovban felvettäk meämednak, az akkori Rasekoit Reb Lozer Mendel, mikor a szerzödäst megkö'.öitäk, kikötötte Reb Smäjevai, hogy ävente kätszer Siboxz Bechukauszäjkor äs Sabosz Kiszovajkor Reb Smäje lesz a ״misejirce* äs ezärt Reb Smäje külön kap 5~5 rubelt. Reb Smäje nagyon buzakodott, vonakodott ebbe a ieltätelbe belemenni, de vägre is engednie keilett, mert a Rssekohl azzai ärvelt, hogy Reb Smäje eiödje : Reb Noszen Jide is vällalta ezt a *zenpe+,!gy hät ö is väl’albatja äs mikor Reb Smäje ennek daeära is habozo.t, akkor a megboldogult Reb Lozer Mendel türelmet'enül formedt rä: — Ha nem väilalja a ״misejücet* akkor nem lesz semmi a melämedsägböl ... äs hät Reb Smäjenak ergediie keilett äs beleegyezett ebbe a raega'äzö feltätelbe. Reb Smäje az elmu't hosszu ävek folyamän minden Säbosz B:chukauszäjs׳or äs Säbosz Kiszovajkor ärezte ennek a ״misrjirce* szerepnek lea'äzö, megszägvenitö mivoltät. Kätszer egy ävben, mikor eieket a szidräkat olvawik a Tböräböl, sejirce* . . . hogy järu'jon aTöra elä az, aki akar. S akkor egäsz Ryskov szemelättära, felnötek äs gyerekek, szegenyek äs gazdagok, okosa< äs os^obäk gunyos äs szinte kärörvendö pillantästöl kisärve fei• kuifog Rebb Smäje a Töraasztaihoz äs Reb Smül leig felolvassa neki a ״misejlrcänek“, a Szentiräs legszörnyübb ätkait äs sötät eikärhozäsait, arnelyekkel a Mindenhatö feayegeti az ö näpät arra az esetre, ha Izräel fiai nem fogjäk követni a Töra parancsait. Ezeket a räszeket a teraplom• ban egäszen ba'kan o vassa fd a saicbet, ilyenkor senki semiigyei a Töra olvasäsra, söt a szabäly az, hogy ilyenkor a jämbor bivek fennhan^oi beszälgetnek egymässai, hogy a zaj következtäben az ätkok szavai ne jussanak füieikhez. Soba mäg melämed nem tanitotta a gyerekeaet ezekre a räszekre äs a jämbor zsidö, ha päntek este, vagy szombat däieiött •^zedremärevöi« ä׳- lapozza a Szentiräs e lapjait . . Izräel nem akar tudomäst venu* arröl, bogy a szeretö ägi Atya mily feriyegetözäsekkei äs ätfcokkal sujija, ba Izrad ietär az eräny äs erköics szirjäni ösvänyeiröl. Reb Smäje izgatottan ütötte fei a chümes. es ägö szeraekkei olvasta: ,Atkozoit iegy te a värosban äs ätkozoit a mezö*־ ״Atok szälljon mäbed gyümölcsäre, juhaia vembessegäre äs barmaid eiiäsäre.‘• ״Sorvass/a ei Addonäj a te esontjaidat, iaz egesse a e izmaidat, ba^sors orölje fei idegeidet, gorcröx äs rängäsok gyötöijäk szerveiuei.־ , Bocsässa täd Addonäj a täbolyt, a tanäcaia ansägot. zürzavart, a pestist, a dögväszt äs szaiijanak reäd minden nya• va yak, ameiyekröi soba nem babottäl, azok rotbasszaaak, pusz'itsanak, üldözzenek, amig a haiai uio.är . . .“ R b Smäje teihördölt: — Utisteal Ez meg csak az eleje. U/otrödö, t heteüen önmarcangoiässai olvasta tovabb a sorokat äs mindenb'n csak a sötet elkätbozäs, pu־ztuläs, gyä$z szereresätiensäg jösiatai viiogtak tetäje a Szentiräs soraiböl. Reb Smäje meguvegedrseded szeratkkel meredt maga eiä; Ezt a reueuetes räszt oivassäk fei neki azon a szoaibaioö, mieor länyäcak, az imädoit Rezetenek van az esküvöje? Amikor ö turnt örömapa, mint ,,ebijev log a 1 öra elä järulni? Hät ezt a borzalmat keil neki vegigbaii^atnia, mikor szereteü gyermekäre gondoi az Ur tnegs enteit asztalänät? Ufamisten . . , hogy vigye ö az ätkos szavaknak ieiaeben vsszabangzö disszonänctäjaval gyermekät a Chüpe aiä? Es ... es ... mit fog szölni R־b Szrule Koatenever, a deräk, a tektntelyes ״mvchutn* hogy neki olyan näsza van, a 1 csak ״nus j׳'Ce*. Mit tog mondani a vöiegeny, a ** dvts, tiatal Reb Chezkel, hogy nem ttyen apösa van? Es a völegeny rokona!, akik m nden btionnyal eljön* nek majd az esküvöre? Ejtet volt es meg mindig ott gubbasziott a Szemitas felä bajoiva. Az a gondolat, bogy ö, mint a hitközsäg szerzödteteti ״misejirce‘' nem kerüiheti kl a szägyent ebben az evben sein, bogy ebben az ävben idegenek elött, a tekintälyes näsznäp elött iit prädäja lesz a Töra szörnyü szifkainak, düb/et, elkeseredässel, soväny k!s me ämedsägänak rabszolgai ieiläzadäsävai toitbtte el a lelkäL Nem, nem äs ezerszer nem, törtänjen bärmi, ezt a szägyent nem einä tul . . ebbe beirhai, . . , igen, inkäbb beiehal, de most az egyizer nem lesz ״misejirce.“!Folyt. köv^ iNEPÜNK;