Der jüdische Herold
- Journal
- Der jüdische Herold
- Volume
- 13 (1937)
- Issue
- 34 (9.9.1937)
- Date
- 1937-09-09
- Page
- Seite 6 (sequence 6)
- Language
- German, Hungarian
- Belongs to
- journal issue
- OCR quality
- 32% known words query
- IRI
…/9569290-9569297-9569379--084-9569385- Visual Library
- page viewer of the UB Frankfurt
OCR text
6 »Der Jüdische Herold« 6 Der lÜDI5fHE FiEROLQ“ ־ m n 6 y h r n y e l u ü r £ 5 z e Csalädt hirek. Weisz Tilda Suräny Frankl Miklos Velky Meder, jegyesek. Kohn Reneeket Senica n/Myjavu eljegyezte Adler Miksa Trnava. (X) Dr. mayer Frigyes, Bratislava, a füll*, orr-, torokbetegsegek szakorvosa ätköltözött Haläszkapu-utca 9. sz. alä (Duaabank palota.) ״Jom-Kipurra“ Felve lepünk templomodba Mindenhato nagy Urunk 1 Szentelyed zsamolya elött Mind a földre borulunk. Bevalljuk nagy vetkeinket, Hisz bünös a mi lelkünk. Adj feloldast, engesztelest 1 Ezert zeng az enekünk, Hangzik az ״Ünszane-tajkef“ S mind ״Osamnüt“ rebegünk Szined elött eiet es a Haläl között lebegünk. ,Ch6töszi“־näl ütjük mellünk, Vallomäsunk mind igaz, Varjuk Urunk, hogy jut erre Töled gyögyir es vigasz, De reszketünk, felve feiünk, Hisz mind bünösök vagyunk, Megfogadjuk Mindenhatönk, Hogy minden bünt elhagyunk. Büntetesünk vajjon mi lesz? Fegyver, viz-e, avagy tüz? A Te kezed Mindenhatönk! Minket rosszba tän nem üz ל Hagyd meg bünös eletünket! Jö Afyank erre kerünk, Könyörülj meg ma mirajtunk, Fogadjuk, hogy megterünk. Büneinkert vezekelünk, Lassad Urunk es nezzed! Ne sujtson hat mindket kezzel ßennünket a rossz Vegzeti Hö imankat hallgassad meg! S mondd ki az iteletet: ״Szolachti״— en megbocsätok Es adok uj eletet. Dunaszerdahely, 1937. PICK BELA. Häromszkz arany . . . — Közepkori legenda — Trauenburg n6met värosxöl az a hir järja, hogy ott a zsidö templom faläban töredezett emlekkövet talältak ezzel a feijrässal: Megmenekülesünk emleköre az arany eltünesönek napjän 6s kibetüzhetetlen evszäm. Ennek a megmenekülesnek pedig ilyen törtönete van. * A väros zsidö lakossäga m6g r6gebben, egy tiz napig tartö pogrom alkalmäval, elfogadta az örgröfnak azt a feltöte- 16t, hogy evenkent häromszäz aranyat tartozik a gröf szemelyes hasznäiatära beszolgältatni. Ez rögen törtönt s mikor ez a sajätsägos histöria megkezdödik, a väros zsidösäga mär rögen megfogyott, a gettö bomladozott es földhözragadt szegeny nep- 86g lakta. De a rabbiiuk — R. Dövid Trauenburg — büszke ember volt, emelt Penzkölcsönt pösfai lebony0lifässal aranyra, ezüstre, ekszerre 6s ällami 6pitkez6si sorsjegyre ad a POLGÄRI ELÖLEO KASSA Bratislava, Köztarsasäg t&r 10. hat. eng. zäloghäz intözetönek pidöki osztälya. — ßiztos, elözökeny, diskröt. Ekszerek, vagy ällami epitkezesi sorsjegyek postacsomagonkent, vagy p6n* zeslenelenkönt 6rt6kfeltüntet6ssel adan* dök fei. lnformäciök keresenel välaszbelyeg mellekelendö. fövel järt 6s nem ment el hödolni 6s irgalmat kunyorälni az örgröf el6be. Es igy törtönt, hogy eljött a nap» amelyen häromszäz aranyat keiJett a közsögnek lefizetnie, küiönben a következö napon öt sarkän felgyujtjäk a gettöt Vilmos örgröf katonäi. A gettö zsidösäga azonban annyira elszegenyedett ebben az evben, hogy nem birta a 300 aranyat fizetni. * A kitüzött napra virradö ejszakän a vär cseledsege azt suttogta, hogy az örgröf eszet vesztette. Ejfeltäjban felkelt, mecsest gyujtott 6s a kincstärban botor־ kält, ahoi sietve megszamolta az aranyat Voltak, kik azt beszeltek — s ezt a hitet senkiböl sem lehetett kiverni többe — hogy lidercnyomäs gyötörte Viimos örgröfot 6s älmäban egy kaput lätott, veres felirässal: Trauenburg gröfja vigyäzz 1 Az arany, melyet a zsidöktöl zsaroltäi, ielked üdvössegebe kerül. Es biztonsägban csak addig elsz, amig ott van nälad. Azon a napon, amelyen az arany is cserbenhagy, meg keil halnod. Az örgröf sokäig fenn volt ezen az ejszakän es azt beszäitek, hogy az arcät (Folytatäs•) Itt csak egy r6gi zsidö ereny lebet a gyögyszer: a bizalom. leginkäbb Jakob ösatyänk elettörtenete nevelhet minket. Neki köszönhetjük e härom boldogitö szöt: ״Segitsegedben bizom, 1‘tenem!“ E szavakat azon fejezetben taläljuk, amely haläla elötti äldäsät megörökiti. Mär Dan fiänäl, tart, de meg sok mondani-valöja van. Es mindenesetre a Dan törzseböl szärmazott Samson tragediäjära is celozva, felkiält: ״Bizom, 1‘tenem, segitsegedben“. Arra is gondol: bizom, hogy eröt adsz, hogy meg aldäst terjesszek; tanitsam, buzditsam utödaimat. Hisz egesz eletemben biztam benned. Azert örvendtem a gyermekaldäsnak. Biztam benned, hogy nevelesem ältal megmentem öket a bälvänyimädästöl. Biztam benned, hogy kenyeret es ruhät fogsz nekem, fogsz nekik adni• (L. Möz, I< könyv. 28, 20.) hideg veritök lepte el. Igy jött el az utolsö nap, melyen a vältsägdijat le keil fizetni. A penz nein volt meg 6s a rabbi nyugodtan värta a katonäkat, akik ezen a napon estefeie beszoktäk hajtani rajta a zsidök adöjät. Mär alkonyodott, mikor egy fekete köpenyes ember toppant be hozzä: — Z§idö, hol a häromszäz arany? A raübi nem felel. Mozdulatlanul allt. lehajtott fövel. De nneiött akäimit is szoihatott volna, feuürit az ajtoban egy hataimas aiait, aki a feketeköpenyes terfi mar- Käba nyomott 300 aranyat, mint a zsidök vaitsägdijai. — Viciü es hordd el magad — szöit neki —, de nyomban 1 ts abban a pnianatban mindkät jöveveny enünt, niiuina a löid nyeue voina ei OKet. * R. Dövid nreg nem is eszmelt fei a leiytäiyes läiomas utan, mikor hirieien Viimos örgröf ronant be hozza, feiauitan, tepctitn, Küpenyeg es süveg neiKiü: —- Az aranyaim, zsidök, az aranyaim! Häromszäz arany am ruanyzik a kincsiarboi 1 Az aranyaim, az aranyaim 1 Es iihegve roskadt össze. A rabbi odaiepett hozza; — Most adta oda valaki az emberednek a mi vaitsagdijunkat. Häromszäz aranyat. Wem taiaikoziai senkivei Y De a gröf nem ligyelt rä. Az ajtö elött egy öriasi terrnelü tckete iovon nyar* galt 6s bekiaitott; — itt vannak az aranyaid, Viimos gröfl Most viszein lei a varbal Viimos gröf pedig kirohant uläna 6s üluözöbe vetie, rekedten kiabaiva. « Nein is lattak többe egyiküket sem. De a korriyek nepe ma is sokszor laini veli, ha borus vagy esös az esti szürkület, hogyan kergeti Viimos örgröf iobogö hajjal, iihegve a fekete köpenyes, sebesen nyargaiö mvast. Mi is haromszor valljuk lefekves elött mindenap: ״Segitsegedben bizom, I-tenem“! Aläpitsunk Teremtönk akarata szerint csalädot, a jövöt sorsunk Intezöjere bizzuk. (L. emliteit könyvemben ״a bizaiom” c. iejezetet.) Hillel azonban arra figyelmeztet bennünket: Ne bizzäl magadban halälod napjäig! Legyünk azert resen, mert eröt vehetnek rajtunk idövel mäs rossz tulajdonsägok. Itt a restseg. Talän sokat dolgoztunk es ha azt hisszük, hogy 8 örai alväs nem restaurält minket, az ägyban maradunk. holott nem birunk mär aludm. Ilyenkor halljuk is a kakas gyakon ebreszteset, amint szemrehänyässal illet : Meddig akarsz meg, te rest feküdni (hisz mär nem alszol), mikor keisz fei mär älmodböl. Lelked is van. Csak akkor lehet imädkozni, ha korän feikelsz. böt a munka elött akkor meg ״tanulhatsz,“ (Folyt. köv־) Mentsük meg hitközsegeinket! Irta: Dr. hlHKSZ IZSfiK, Köszegi förabbi.